TúraTorta

Ezen a szombaton ismét útra keltünk, megpróbáltunk kicsit nehezebb és hosszabb útvonalat választani, mint múlt héten.

A reggeli készülődés kicsit elhúzódott, így majdnem fél 10 volt, mire a Szentendrei HÉV-vel kiértünk Pomázra. A pomázi HÉV állomást én inkább nem kommentálnám, meghagyom ezt a tisztséget a Férjemnek, akinek a bejegyzés végén lesz pár megjegyzése ezzel kapcsolatban. 

Utólag megállapítottuk, hogy talán érdemesebb lett volna korábban elindulni, mert rengetegen jöttek kifelé Pestről a környékre túrázni. Pomázról elérhető Dobogókő, oda is rengetegen tartottak, illetve Csobánka is. A csobánkai buszon is hatalmas volt a tömeg, de néhány perc alatt már oda is értünk a festői szépségű kis faluba, ahol csodás madárcsicsergés fogadott minket :)

A buszról a Kórház megállónál szálltunk le, és örömmel konstatáltuk, hogy a turista jelzések már bent a faluban is mindenhol követhetően kint voltak. El is indultunk egyből a a P+ jelzésen felfelé...már a falun belül is igen meredek úton, majd az erdőbe érve is folyamatos kaptatón. Hamarosan becsatlakoztunk a P jelzésre, és egyre mélyebbre mentünk a fák közé. Az idő csodás volt, az erdő csodaszép és az út hosszan meredek :) Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a turistajelzések mindenhol jól láthatóan és követhetően voltak felfestve.

Így értünk fel nagy lihegve a Kevély-nyereghez, ahol egy csodás kis tisztás volt, kiépített pihenőhellyel. Mi úgy döntöttünk irány föl a Nagy-Kevélyre, így nem ültünk le pihenni, de ha valaki szusszanni szeretne egyet, bátran pihenjen meg itt, igen kellemes hely, fent a Nagy-Kevély tetején már nincs ilyen kiépített pihenőhely. 

A Kevély-nyeregnél dönthet úgy is az ember, hogy a P¤ jelzésen kikerüli a hegycsúcsot, de mi ha már itt jártunk, mindenképp be akartuk vállalni a mászást. Ez bizony egy olyan szakasz, ahol már elkél a jó bakancs, elég sziklás, köves, és igen-igen meredek a felfelé vezető ösvény...de nagyon megéri fölmenni. Gyönyörű a kilátás Solymár, Pilisvörösvár, és messzebb, a Pilis csúcs felé. És kedvesen, a hegy alján ott bújik meg az Egri csillagok című film forgatási helyszínéül szolgáló "Egri vár". Az ember nem győz ámulni és bámulni...és hesegetni a bogarakat, legyeket :) Dehát ez is erdőhöz tartozik.

A csúcstól már lejtőn vezet végig a P út lefelé, előbb meredeken, majd egyre enyhébben, át az Ezüst-Kevélyen, ahol egyre több a fenyő, egyre ritkább az aljnövényzet, és helyes kis sziklák között haladhatunk. Itt már Pilisborosjenő házai fölött járunk, a kilátás továbbra is csodaszép. Majd az út végén becsatlakozunk a P jelzéssel az Ürömi tabösvénybe, és egyre lentebb ereszkedünk Óbuda külső részébe, legvégül elágazva a P+ jelzésen Békásmegyer felé, a 143-as busz végállomásához. Innen már a HÉV is csak néhány perc.

Érdekes módon azt tapasztaltuk, hogy Békásmegyer felől többen érkeznek, de nem bántuk a csobánkai indulást, mert bár erős volt az emelkedő, mégis izgalmasabb volt az út felfelé abból az irányból. Lefelé már kissé "unalmasabb" volt a táj, azonban túra levezetésként remekül szolgált.

Otthon aztán jóesően hátradőltünk, azzal a felemelő érzéssel, hogy bizony, bármily kevélyen emelkedett is elénk, meghódítottuk a Nagy-Kevélyt. És már a következő szombati túrát tervezgetjük.

A másik szemszög:

Hosszabb túra, több ember, több borzalom... Utunk első állomása, Pomáz HÉV megállója rögtön megmutatta Magyarország valódi arcát. A kis parkocska, ahol a busz indulásáig szándékoztuk eltölteni időnket, hajléktalan-szállóvá alakult a jó idő örömére, kipakolt "bútorzattal", szaggal és minden szükséges kellékkel. Jó emlékeztető volt arra, miért is akarjuk mi inkább egy hegytetőn tölteni hétvégénk egy részét.

A buszút is mesébe illő, teljes nyugdíjas-csoportok döntöttek amellett, hogy május elsejét a szabadban töltik, eredmény: tömött busz. És gonoszkodnom is kell, tudom, mi a baj a különbusszal: azért fizetni kell...

A túra, a hegy, a kilátás, a sűrűn felfestett túristajelzések kárpótolnak mindenért, a Nagy-Kevély szerintem minden budapestinek kötelező, közel van, valódi hegymászás érzés, és jutalomként gyönyörű látvány.

Visszaúton Békásmegyer határában földút melletti "privát" szemétlerakó. Sajnos nem fotóztam le, legközelebb megteszem. Gyönyörű jele annak, hogy visszaértünk a "civilizációba". Nem szaporítom erre a témára a szót, szimplán elfogadhatatlan és undorító, egyben tünete társadalmunk betegségének.

ÖSSZEGZÉS:

Túra hossza: kb. 10-12 km, a Nagy-Kevély csúcsáig kb 1 óra, majd lefelé még 2 óra egy kezdő, lihegő túrázó páros lendületével :)

Útviszonyok: Csobánka felől hosszan meredek, majd a hegycsúcsra erősen meredek, köves, sziklás, lefelé előbb erősen lejt, majd lankásabb

Nehézség: közepes - mászós, de viszonylag rövid, utazással is csak félnapos túra

Javaslat: A szikás részeken jól jön a bokát stabilan tartó bakancs. Így kora nyáron sok volt a bogár, a szúnyogok is előkerültek, javaslom rovarriasztó spray használatát. Lepihenésre, tízóraihoz a Kevély-nyereg a legmegfelelőbb hely.