TúraTorta

Tavaly Karácsonykor gesztenyekockát készítettem. Most egy baráti összejövetelre ennek a receptjét módosítottam, és sütöttem egy nagy gesztenyetortát. Nagyon finom lett :) 28 cm-es tortaformában készítettem, és egy 8 (+1) fős társaság az egészet felfalta :)

HOZZÁVALÓK:

A piskótához:

• 4 db tojás
• 8 dkg cukor
• 10 dkg liszt
• 2,5 dkg kakaópor
• késhegynyi sütőpor

A krémhez:

• meggybefőtt kevés leve, vagy meggylé, pici rummal elkeverve
• 25-30 dkg porcukor
• 3 dl tej
• 1 csomag vaníliás pudingpor
• 50 dkg fagyasztott gesztenyemassza
• 2 evőkanál rum
• 20 dkg margarin

A tetejére:

• 5 dl habtejszín (Hulala - abból mindig jó habot sikerül csinálni)
• 1 csomag habfixáló, bár a Hulala enélkül is szép hab lesz, nekem most nem volt otthon habfixálóm, az eredmény a képen látható :)
• 2 evőkanál kristálycukor
• csokidara a díszítéshez
• meggyszemek a dísztéshez

Először a piskótát készítettem el. A tortaformának csak az alját szoktam kivajazni és kilisztezni, mert tapasztalataim szerint, ha a forma oldalára is kerül zsiradék, akkor a piskóta nem fog szép egyenletesen felemelkedni. A tojásokat kettéválasztottam. A fehérjét felvertem. Amikor már keményedett a hab, apránként hozzáadtam a cukrot, folyamatos felverés közben, így egészen masszív, kemény habot kaptam. Ezután kikapcsoltam a robotgépet, és a fehérjébe apránként belecsurgattam a tojássárgákat, folyamatosan elkeverve, óvatos mozdulatokkal, ügyelve hogy a habot ne törjem össze, hanem a keveréssel is minél több levegőt juttassak be a keverékbe. A lisztet, a kakaóport és a sütőport összekevertem, majd beleszitáltam a tojáshabba, és óvatosan elkevertem. Ezzel el is készült a piskóta masszája, beleöntöttem a sütőformába és a 180 fokra előmelegített sütőbe tettem. A sütőt előre melegítsük fel, ne álljon sokat a piskótatészta a formában. 

A piskótát összesen kb. 30 percig sütöttem, az első 10 perc után a hőfokot 170 fokra visszavéve, hogy a tészta ne égjen meg, de jól átsüljön. A sütőt ne nyitogassuk, csak a sütés végén, ekkor tűpróbával ellenőrizhetjük, hogy rendben átsült e. Ha elkészült hagyjuk egy ideig a kikapcsolt sütőben hűlni, majd kivesszük, és hagyjuk, hogy teljesen kihűljön.

Amíg hűlt, elkészítettem a gesztenyemasszát. A pudingport elkevertem 10 dkg cukorral, és a tejben a szokásos módon pudingot főztem belőle, majd hűlni hagytam. A puha margarint először magában, majd a maradék cukorral habosra kevertem. A fölengedett, puha gesztenyemasszát átpaszíroztam (én a sajtreszelőn szoktam "átreszelni"). Ezután a gesztenyét, a cukros margarint és a pudingot összekevertem, a rummal ízesítettem.

A tortát a formában állítottam össze, hogy szép formája legyen. De a piskótát előbb kivettem a formából, és a formát letisztítottam, hogy a tálalásnál majd szépen leváljon róla a süti. Tehát a piskótát visszahelyeztem az elmosott forma aljába, és a tetejét meglocsoltam egy kis rumos meggylével, majd rákanalaztam a gesztenyemasszát, és elsimítottam. 

A habtejszínt robotgéppel kemény habbá vertem, a vége felé kell hozzáadni előbb a habfixálót, ami nekem most nem volt, majd apránként a cukrot. A kész habot a gesztenyemassza tetejére simítottam, majd 1-2 órára a hűtőbe tettem dermedni egy kissé.

Tálalás előtt a sütiről levettem a formát (picit érdemes késsel körbemenni a forma belső oldalán, hogy biztosan elváljon). A tetejét meggyszermekkel és csokidarával díszítettem.

Forró vízbe mártott késsel érdemes szeletelni.

A túrós pite sikerén felbuzdulva felvetődött az ötlet, hogy egy sós pitetorta akár főfogásként is tudna működni, így készült az alábbi remek fogás.

HOZZÁVALÓK:

A tésztához:

• 25 dkg liszt
• egy csipet só
• 12,5 dkg RAMA
• 5 evőkanál hideg víz

A töltelékhez:

• 75 dkg füstölt tarja
• 1 fej vöröshagyma
• petrezselyem
• 4 tojás
• 1,5 dl főzőtejszín
• 2 evőkanál mustár
• 15 dkg reszelt sajt

Az édes pitéhez hasonló módon készítjük el a tésztát. A kisebb mennyiség azért van, mert ezúttal a pite tetejére nem kerül tészta. És kipróbáltam milyen tojás nélkül a tészta, így is remekül működik.

Tehát a sót a liszthez keverjük, majd belemorzsoljuk a vajat, és evőkanalanként hozzáadjuk a vizet, amíg a tészta össze nem áll, majd letakarva a hűtőbe tesszük.

Amíg a tészta a hűtőben pihen, elkészítjük a tölteléket. A hagymát felkockázzuk, a tarját ledaráljuk. Kevés olajon párolni kezdjük a hagymát, majd hozzáadjuk a tarját is, és időnként kevergetve összepároljuk. Ha elkészült lehúzzuk a tűzről.

Közben a 1,5 dl tejszínben elkeverjük a mustárt, beleütjük a 4 egész tojást, és összekeverjük.  A keveréket a húsra öntjük, majd hozzákeverjük a reszelt sajtot és egy kevés petrezselyemmel ízesítjük.

A tésztát kivesszük a hűtőből és egy lisztezett deszkán kör alakúra nyújtjuk, kibéleljük vele a kivajazott-kilisztezett piteformát, a formából kilógó tésztát levágjuk. Mint a képen látszik, nekem elég magas falú formám van, így a vastag töltelék ellenére is a tészta oldalt elég magas lett, jobban visszavághattam volna. Mindenesetre a visszavágánál ügyeljünk arra amit a túrós piténél is írtam, hogy a tészta kissé összeugrik sütésnél.

A tölteléket a formába öntjük, majd 190 fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütjük. 

Mi friss salátával tálaltuk, ami remekül kiegészítette, így komplett ebédként szolgált. Magában ez a pite elég töményen húsos lenne, így azonban isteni volt.

Egyik este a tv-ben egy főzőműsorban egy fiatalember egy meseszép túrós pitét sütött, és a pitesütés gondolata megragadt a fejemben, így szereztem egy pitetorta formát és elkészítettem életem első pitéjét. A végeredmény esztétikáját tekintve még nem lett tökéletes, de indulásnak nem is rossz. Ízre pedig....hhhmmmm....hát gyorsan elfogyott ;)

Amit most megosztanék, az maga a pite tészta recept, mivel a tölteléket kissé hasraütés szerűen állítottam össze. Vettem 60 dkg túrót, belekevertem két tojássárgáját, és némi porcukrot, vaníliáscukrot, citromhéjat. Pontos mennyiséget nem tudnék mondani, mert kostólgatással édesítettem.

A tészta elkészítése nem igényel sok hozzávalót, és nagyon egyszerű.

HOZZÁVALÓK:

• 35 dkg finomliszt
• 1 kávéskanál só
• 20 dkg vaj
• 1 tojássárgája
• 6-8 evőkanál hideg víz

Először is a lisztbe elkevertem a sót. Majd belekockáztam a vajat és a tenyeremmel összemorzsoltam a liszttel. Majd hozzáadtam a tojássárgáját, egy villával belekevertem, és rákanalaztam a vizet, majd összedolgoztam tésztává. A vizet kanalanként adtam hozzá, hogy érezzem mikor áll össze a tészta egy "cipóvá". Ekkor a keverőedény falától is tökéletesen elvált.

A tésztát letakarva egy órára a hűtőbe tettem. Amíg a hűtőben volt elkészítettem a tölteléket.

A tésztát a hűtőből kivéve 1/3-2/3 arányban kettéosztottam. A nagyobbik cipóból kerek lapot nyújtottam, ezt beleigazítottam a kivajazott-kilisztezett piteformába. Egy éles késsel körbevágtam a kilógó szélt és a tészta alját egy villával megszúrkáltam, majd 10 percre kb. 200 fokos sűtőbe tettem, és elősütöttem. A villás szurkálásnak köszönhetően a lap nem puposodott fel. 

A tölteléket ezután a formába önöttem, és a tetejét megkentem eperlekvárral. A tészta másik felét kinyújtottam és egy pizzavágóval csíkokat vágtam belőle, amiket rácsosan a sütemény tetejére fektettem. Egy jótanács: a tészta a sütés közben kissé összeugrik, ezért érdemes kicsit ráhagyni hosszban.

A tésztacsíkokat megkentem tojássárgájával, a sütit visszatettem a sütőbe, és kb. fél órán át sütöttem, amíg a tészta a tetején szépen megpirult. Porcukorral meghintve tálaltam. A végeredmény a képen látható :) 

Ezen a hétvégén olyan finomságot készítettem, ami inkább a felnőttek kedvence. A sajttorta isteni friss gyümölccsel, gyümölcsszósszal. Mi most a Mamától és Papától kapott házi eperlekvárral készítettük.

HOZZÁVALÓK:

• 25 dkg darált háztartási keksz
• 10 dkg olvasztott, langyos vaj
• 65 dkg natúr tejszínes krémsajt
• 15 dkg porcukor
• 1,5 evőkanál liszt
• 2 kávéskanál vanília aroma
• 1 citrom reszelt héja
• 1 dl tejföl
• 3 tojás

A kekszet összekeverjük a vajjal, és egyenletesen belenyomkodjuk egy kb. 24 cm átmérőjű, kapcsos tortaformába, majd 170 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük, míg kissé megpirul.

A sajtkrémet kikeverjük a cukorral, a liszttel, a vaníliával, a citromhéjjal és a tejföllel, végül egyenként hozzáadjuk a tojásokat is.

A sajtkrémes keveréket a kekszes alapra öntjük, és további 50 percet sütjük.

Kihűtjük, hűtőbe tesszük, másnap gyümölccsel, gyümölcsszósszal tálaljuk.

Ismét egy finomság :) A nagy melegben igazán jólesik egy hűtőből tálalható, könnyű süti.

HOZZÁVALÓK:

• 5 tojás
• 8 evőkanál kristálycukor
• fél dl olaj
• 4 evőkanál finomliszt
• 4 evőkanál keserű kakaópor
• fél csomag sütőpor
• 25 dkg túró
• 25 dkg margarin
• 2 csomag vaníliás cukor
• 20 dkg porcukor
• 6 dl szénsavas üdítő (Mirinda)
• 2 csomag vaníliás puding

Először elkészítjük a tésztát. A tojásokat szétválasztjuk. Az 5 tojássárgáját 6 evőkanál cukorral, és a fél dl olajjal habosra keverjük. A 4 evőkanál lisztet, a sütőport, és a 4 evőkanál kakaóport összekeverjük. Az 5 tojásfehérjéből habot verünk. A lisztes keveréket és a habot felváltva a kikevert tojássárgájához adjuk, folyamatosan kevergetve. Egy kb. 30*25 cm-es tepsit kivajazunk, kilisztezünk, és a keveréket beleöntjük. 180 fokra előmelegített sütőben 25 percig sütjük.

Amíg hűl a piskóta, elkészítjük a túrókrémet. 25 dkg túrót 25 dkg margarinnal kikeverünk, hozzáadjuk a 2 csomag vaníliás cukrot és a 20 dkg porcukrot. Ízlés szerint citromhéjjal ízesíthetjük. A krémet a már kihűlt piskóta tetejére kenjük, és a hűtőbe tesszük dermedni.

A 6 dl üditőben a megszokott módon sűrűre főzzük a 2 evőkanál cukorral elkevert pudingport. Hűlni hagyjuk, közben többször átkeverjük. Amikor már kellőképpen lehűlt, a már kissé dermesztett krémes piskóta tetejére kenjük. 

A kész süteményt a hűtőbe tesszük dermedni.

Az üdítős máz elkészíthető Fanta naranccsal, vadmálnával, vagy citrommal, de akár kólával is (ezt még nem próbáltam, de azt hiszem a kólához csokis pugingport használnék). Jó étvágyat hozzá!

Egy jóbarátunk jóvoltából múlthét szombaton remek kis túrán voltunk. A kiindulópont ezúttal is a lepukkant Moszkva tér volt. Innen a 61-es villamossal mentünk ki a végállomásáig, Hűvösvölgybe. A környezet már a villamosról nézve is csodaszép. 

A végállomástól a Hűvösvölgyi úton átkelve elindultunk fel a hegyre a sárga jelzésen. A nagy melegben az erdőbe belépni olyan volt, mint amikor az ember egy hűvös, légkondis szobába lép be. Az út felfelé a hegyre már az elejétől csodaszép. Az esők miatt rengeteg volt a szúnyog, úgyhogy egyből előkerült a rovarriasztó spray is. A talaj száraz volt, a viharokra ezen a túrán is csak a kidőlt fák emlékeztettek.

Az út meredek volt, majd egyre meredekebb...és még meredekebb :) Kissé kifulladtunk mire a régi határköveket magunk mellett hagyva, nagy lihegve felértünk az Újlaki-hegyre. A pazar kilátás azonban ismét kárpótolt minket minden nehézségért. Egyik irányban a város, a Duna, a hidak, a másik irányban padig a Hármashatárhegyi repülőtér. Meleg volt, de odafent csak úgy süvített a szél. Mivel reggeli nélkül indultunk el, itt telepedtünk le megenni a Férjecském által készített isteni szendvicseket, és közben figyeltük a közvetlenül mellőlünk felemelkedő ernyősöket, és a repülőtérről induló vitorlázógépeket. A látvány olyan csodás, hogy órákig elbámészkodna az ember. Kis pihenő után tovább indultunk a sárga jelzésen.

A táj itt kicsit kopárabb volt, a nagy meleg miatt vártuk, hogy mihamarabb beérjünk az erdőbe. A viszonylag egyenes és sima úton rengeteg bringással találkoztunk, miközben a fejünk fölött a vitorlások ringatóztak a szélben. A Virágos-nyeregnél mentünk vissza a sűrű erdőbe, továbbra is a sárga jelzést követve, ami itt egy darabon a kék jelzéssel haladt együtt, majd különvált tőle. Az esőknek köszönhetően jó sűrű volt az aljnövényzet, de ezen a szakaszon nagyon jól, lendületesen lehetett haladni végig a Csúcs-hegy oldalában. A Kötők-padja kellemes kilátóhely Üröm és Solymár felé, itt szusszantunk pár percet, majd mentünk is tovább egészen a Paprikás-patakig. 

Ahol a sárga jelzés a patakhoz érkezik, remek kis rét van padokkal. A jó időben sok kisgyerekes család lóbálta a lábát a hűvös, de szép tiszta patakban. Mi tettünk egy kis kitérőt a turista jelzés nélküli földúton a Mátyás-dombon található Solymári várhoz. Érdemes megnézni, szépen rendbentartott, kellemes kis kilátóhely. A Paprikás-patak láthatóan nem sokkal korábban húzódhatott vissza a medrébe, egy-két helyen még az úton csordogált a víz, és volt néhány nagyobb átfolyás, pocsolya.

A vártól visszatértünk a földúton a sárga jelzésre, és folyamatosan az igen kellemes, kiépített, festői kis völgyben haladtunk a patak mentén, át kis hidakon, kitérve a Rózsika forráshoz. 

Az erdőből az aszfaltra lépve egyből megütött minket a forróság. A sárga jelzés egyenesen belefut a Hidegkúti útba, ahol felszállhatunk a Solymár felől érkező 64-es buszra, és visszaszáguldhatunk Hűvösvölgybe. 

Csodás kis kirándulás volt, egy kis napszúrással, de hazaérve elégedetten dőltünk hátra, és bizony nem volt szükség estimesére az elalváshoz :)

ÖSSZEGZÉS:

Túra hossza: kb. 14-15 km, összesen nagyjából 4 óra alatt tettük meg, a pihenőket is beleszámítva.

Útviszonyok: Az elején Hűvösvölgy felől az Újlaki-hegyig hosszan meredek, a végén erősen meredek, a hozzánk hasonló edzetlen túrázó nagyokat liheg mire felmászik. A túra többi része kellemes, egyenes, a Csúcs-hegy mellett haladva igen jó ütemet diktáltunk.

Nehézség: Közepes. Félnapos túra.

Javaslat: A Paprikás-patak völgye a családosok paradicsoma. Akár Solymár, akár Pesthidegkút felől könnyen elérhető és biztos vagyok benne, hogy minden gyerek imádni fogja. Nagy melegben a legjobb hűsölő hely.

Egy nagy bánatunk van, hogy a fényképezőgépet itthon hagytuk...de ez legalább okot ad rá, hgy nemsoká újra erre vegyük az utunkat. És persze szurkolunk az időjárásnak, hogy rázódjon helyre, mert minél hamarabb szeretnénk túrázgatni a Pilisben is, ahol sajnos most sok a lezárt turistaút. Mielőtt bárki elindulna, érdemes tájékozódni, a Pilisi Parkerdő Zrt honlapján minden információ megtalálható: www.parkerdo.hu

Egy utószülinapi torta magamnak :) Jó ideje szemeztem már a recepttel, és végre itt az eperszezon, nekiálltam elkészíteni. Azt el kell mondanom, hogy a torta receptjeimet az esetek nagy részében a www.tortaimado.hu című blogról veszem, érdemes ott körülnézni, én rengeteg csodát készítettem már az oldalról, a család szinte el se tudja már képzelni, hogy cukrászdából hozzunk tortát. Ezúton is minden elismerésem az oldal szerkesztőjének, és sok-sok köszönet a finom falatokért.

És akkor jöjjön a recept. Én 27 cm-es tortaformában készítettem, kicsit alacsony lett a krém, az eredeti receptben 26 cm-es tortaformára vonatkoznak a mennyiségek.

HOZZÁVALÓK:

• 30 dkg eper
• 40 dkg Mascarpone sajt
• 15 dkg porcukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 púpozott evőkanál zselatin
• 0,5 dl víz
• 2,5 dl habtejszín
• kb. 30 dkg babapiskóta
• 3 dl narancslé

A díszítéshez:

• 1 csomag tortazselé por
• kb. 10 dkg eper

2 dl narancslébe én kevertem egy evőkanál narancslikőrt, ez természetesen elhagyható. A babapiskóták belső felét egy pillanatra megmártjuk a narancslében, és a tortaforma alját és oldalát kibéleljük vele. Én az oldalra kerülő piskóták alját késsel egyenesre vágtam, a forma aljába úgy pakoltam a piskótát, hogy egy rés maradjon a szélre kerülő álló piskóta sornak, így szépen sikerült függőlegesen tartani a babapiskóta oszlopsort :)

Az eper felét összetörtem turmixgéppel, majd belekevertem a cukorral és vaníliáscukorral elkevert Mascarpone sajtba.

A zselatint elkevertem a vízzel, majd addig melegítettem amíg teljesen elolvadt. Ezután hozzákevertem 1 dl narancslét. Az epres krémből 1-2 kanállal alaposan belekevertem a zselatinba, majd az egész zselatinos keveréket a krémhez adtam, és elkevertem.

Felvertem a habtejszínt. Egy jótanács: már sokszor sikerült rossz minőségű habtejszínbe belefutnom, amiben viszont sosem csalódom az a Hulala tejszín, mindig tökéletesen kemény hab verhető belőle. A habot a krémhez keverem.

Az eper másik felét apró darabokra vágom, és azt is a krémhez keverem.

A teljes keveréket a formába öntöm, majd a hűtőbe teszem dermedni. Én egy éjszakát a hűtőben hagytam, reggel eperrel díszítettem, és leöntöttem tortazselével. Amikor a zselé megszilárdult, levettem a tortakarikát. Mennyei lett, igazi hűs nyári csemege.

A hosszú esős időszak után kimerészkedtünk a szabadba. Több túrát is kinéztünk magunknak a Pilisben, de az időjárás miatt nem mertünk nekiindulni. Úgy gondoltuk körülnézünk a kiépítettebb Budai-hegységben. Főként, mert szabit vettünk ki, így hétköznap tudtunk elmenni kirándulni, a hétvégi forgatagban valószínűleg kevésbé lett volna hangulatos a sétánk.

Nem volt nagy túra, így csak pár szót írnék róla, leginkább azért, mert én ezt is egy kötelező elemnek tartom minden budapesti számára. Hihetetlen, hogy a városon belül milyen csodás helyekre lelhet az ember, ha kinyitja a szemét :)

Utunk a Városmajorból indult, ahonnan a fogaskerekűvel felmentünk a végállomásig, a Széchenyihegy állomáshoz. Imádom ezt a romantikus kis időutazást, és persze nem mellékes, hogy a BKV bérlet a járatra érvényes, így egy fillérünkbe se került. A végállomástól a Z jelzésen, a gyermekvasúttal párhuzamosan sétáltunk át a Normafához, majd innen a Ko jelzésen a Libegő végállomásig, ahonnan már csak egy kis hegymászás a P jelzésen, vagy körben a műúton az Erzsébet kilátó. Mesés kilátás, de inkább nem is mondok semmit, beszéljenek helyettem a képek...

 Sajnos az időjárás az utóbbi hetekben meghiúsítja a kirándulásainkat, pedig már nagyon vágyódunk az erdő után. Bánatunkat ezen a hétvégén isteni Rugelachba fojtottuk.

HOZZÁVALÓK:

A tésztához (24 db):

• 120 g natúr krémsajt
• 120 g vaj
• 48 g kristálycukor
• 170 g liszt
• csipet só

A vajat és a krémsajtot 10 percre beteszem a mélyhűtőbe, hogy könnyebb legyen vele dologzni. A tészta nagyon gyorsan összedobható, egyszerűbb nem is lehetne. A vajat, a krémsajtot és a cukrot a robotgéppel habosra keverem, majd hozzáöntöm a lisztet és a sót, és összedolgozom. Pár perc munka mindössze, majd berakom a hűtőbe, és egy órát állni hagyom, hogy a tészta összeálljon és dolgozni lehessen vele. 

Közben elkészítjük a töltelékeket. 

HOZZÁVALÓK:

Mogyorós (12 db):

• 25 g barnacukor
• 16 g kristálycukor
• 4 g őrölt fahéj
• 50 g őrölt mogyoró
• kb 120 g baracklekvár

Kakaós (12 db):

• 3 g keserű kakaópor
• 3 g őrölt fahéj
• 50 g kristálycukor
• 30 g durvára vágott étcsoki
• 25 g olvasztott vaj

Én a kakaósból egyből két adagot csináltam, ismerve az étvágyunkat :) A töltelék hozzávalóknál én képtelen vagyok az eredeti recept szerinti pontos mennyiségeket betartani, ahhoz túlságosan szétszórt vagyok :) Feltételezem, hogy 20-25 gramm egy evőkanál, és így arányosan adagolom az anyagokat. A mogyoróshoz összekeverem a cukrokat, a fehéjat és a mogyorót, ha valaki szereti tehet hozzá mazsolát is, ez nálam kizárt! A kakaóshoz összekeverem a kakaóport, a fehéjat, a cukrot és a durvára vágott csokit.

A tésztát kettéválasztom. Amíg az első felével dolgozom,a  másikat visszateszem a hűtőbe. Kb 25 cm átmérőjű kört nyújtok belőle, folyamatosan lisztezem a tetejét és a deszkát is, mert eléggé ragadós a tészta, és leragad. Ne sajnáljuk a lisztet tőle!

A mogyoróshoz a mikróban megmelegített lekvárral megkenem a kört és rászórom egyenletesen a tölteléket. A kanál hátlapjával lenyomkodom. A csokishoz a mikróban megolvasztom a vajat, megkenem a tésztát, és megszórom a töltelékkel, és szintén lenyomkodom. A köröket pizzavágóval, vagy éles késsel 12-12 cikkre vágom. A cikkeket a széles végüknél kezdve feltekerem kifli formájúra, majd sütőpapíros tepsire teszem, megkenem egy kis tejjel elkevert tojással, és 20 perc alatt 180 fokra előmelegített sütőben kisütöm. Porcukorral meghintve tálalom.

Tegnap kisütöttem, este dobozba tettem, és még ma is isteni finom és puha. Egyszerre édes a tölteléktől, és sós a sajtos tésztától. Isteni finomság és remek vendégváró.

Ezen a szombaton ismét útra keltünk, megpróbáltunk kicsit nehezebb és hosszabb útvonalat választani, mint múlt héten.

A reggeli készülődés kicsit elhúzódott, így majdnem fél 10 volt, mire a Szentendrei HÉV-vel kiértünk Pomázra. A pomázi HÉV állomást én inkább nem kommentálnám, meghagyom ezt a tisztséget a Férjemnek, akinek a bejegyzés végén lesz pár megjegyzése ezzel kapcsolatban. 

Utólag megállapítottuk, hogy talán érdemesebb lett volna korábban elindulni, mert rengetegen jöttek kifelé Pestről a környékre túrázni. Pomázról elérhető Dobogókő, oda is rengetegen tartottak, illetve Csobánka is. A csobánkai buszon is hatalmas volt a tömeg, de néhány perc alatt már oda is értünk a festői szépségű kis faluba, ahol csodás madárcsicsergés fogadott minket :)

A buszról a Kórház megállónál szálltunk le, és örömmel konstatáltuk, hogy a turista jelzések már bent a faluban is mindenhol követhetően kint voltak. El is indultunk egyből a a P+ jelzésen felfelé...már a falun belül is igen meredek úton, majd az erdőbe érve is folyamatos kaptatón. Hamarosan becsatlakoztunk a P jelzésre, és egyre mélyebbre mentünk a fák közé. Az idő csodás volt, az erdő csodaszép és az út hosszan meredek :) Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a turistajelzések mindenhol jól láthatóan és követhetően voltak felfestve.

Így értünk fel nagy lihegve a Kevély-nyereghez, ahol egy csodás kis tisztás volt, kiépített pihenőhellyel. Mi úgy döntöttünk irány föl a Nagy-Kevélyre, így nem ültünk le pihenni, de ha valaki szusszanni szeretne egyet, bátran pihenjen meg itt, igen kellemes hely, fent a Nagy-Kevély tetején már nincs ilyen kiépített pihenőhely. 

A Kevély-nyeregnél dönthet úgy is az ember, hogy a P¤ jelzésen kikerüli a hegycsúcsot, de mi ha már itt jártunk, mindenképp be akartuk vállalni a mászást. Ez bizony egy olyan szakasz, ahol már elkél a jó bakancs, elég sziklás, köves, és igen-igen meredek a felfelé vezető ösvény...de nagyon megéri fölmenni. Gyönyörű a kilátás Solymár, Pilisvörösvár, és messzebb, a Pilis csúcs felé. És kedvesen, a hegy alján ott bújik meg az Egri csillagok című film forgatási helyszínéül szolgáló "Egri vár". Az ember nem győz ámulni és bámulni...és hesegetni a bogarakat, legyeket :) Dehát ez is erdőhöz tartozik.

A csúcstól már lejtőn vezet végig a P út lefelé, előbb meredeken, majd egyre enyhébben, át az Ezüst-Kevélyen, ahol egyre több a fenyő, egyre ritkább az aljnövényzet, és helyes kis sziklák között haladhatunk. Itt már Pilisborosjenő házai fölött járunk, a kilátás továbbra is csodaszép. Majd az út végén becsatlakozunk a P jelzéssel az Ürömi tabösvénybe, és egyre lentebb ereszkedünk Óbuda külső részébe, legvégül elágazva a P+ jelzésen Békásmegyer felé, a 143-as busz végállomásához. Innen már a HÉV is csak néhány perc.

Érdekes módon azt tapasztaltuk, hogy Békásmegyer felől többen érkeznek, de nem bántuk a csobánkai indulást, mert bár erős volt az emelkedő, mégis izgalmasabb volt az út felfelé abból az irányból. Lefelé már kissé "unalmasabb" volt a táj, azonban túra levezetésként remekül szolgált.

Otthon aztán jóesően hátradőltünk, azzal a felemelő érzéssel, hogy bizony, bármily kevélyen emelkedett is elénk, meghódítottuk a Nagy-Kevélyt. És már a következő szombati túrát tervezgetjük.

A másik szemszög:

Hosszabb túra, több ember, több borzalom... Utunk első állomása, Pomáz HÉV megállója rögtön megmutatta Magyarország valódi arcát. A kis parkocska, ahol a busz indulásáig szándékoztuk eltölteni időnket, hajléktalan-szállóvá alakult a jó idő örömére, kipakolt "bútorzattal", szaggal és minden szükséges kellékkel. Jó emlékeztető volt arra, miért is akarjuk mi inkább egy hegytetőn tölteni hétvégénk egy részét.

A buszút is mesébe illő, teljes nyugdíjas-csoportok döntöttek amellett, hogy május elsejét a szabadban töltik, eredmény: tömött busz. És gonoszkodnom is kell, tudom, mi a baj a különbusszal: azért fizetni kell...

A túra, a hegy, a kilátás, a sűrűn felfestett túristajelzések kárpótolnak mindenért, a Nagy-Kevély szerintem minden budapestinek kötelező, közel van, valódi hegymászás érzés, és jutalomként gyönyörű látvány.

Visszaúton Békásmegyer határában földút melletti "privát" szemétlerakó. Sajnos nem fotóztam le, legközelebb megteszem. Gyönyörű jele annak, hogy visszaértünk a "civilizációba". Nem szaporítom erre a témára a szót, szimplán elfogadhatatlan és undorító, egyben tünete társadalmunk betegségének.

ÖSSZEGZÉS:

Túra hossza: kb. 10-12 km, a Nagy-Kevély csúcsáig kb 1 óra, majd lefelé még 2 óra egy kezdő, lihegő túrázó páros lendületével :)

Útviszonyok: Csobánka felől hosszan meredek, majd a hegycsúcsra erősen meredek, köves, sziklás, lefelé előbb erősen lejt, majd lankásabb

Nehézség: közepes - mászós, de viszonylag rövid, utazással is csak félnapos túra

Javaslat: A szikás részeken jól jön a bokát stabilan tartó bakancs. Így kora nyáron sok volt a bogár, a szúnyogok is előkerültek, javaslom rovarriasztó spray használatát. Lepihenésre, tízóraihoz a Kevély-nyereg a legmegfelelőbb hely.

A túrázás mellett a másik nagy szenvedélyem a sütés. Mindkettő ugyanazt a célt szolgálja: kikapcsolni a munkától túlpörgött agyamat, és élvezni az életet. A receptjeimet az évek során innen-onnan gyűjtöttem (internet, receptújság, családi receptek), majd saját ízlésünkre alakítottam.

Az egyik nagy-nagy kedvenc, a brownie. Ezúttal az apropója a Férjem születésnapja volt. Egyszerűen imádjuk. Amikor rákérdeztem milyen tortát szeretne, leszavazott minden különleges ínyencséget, és ezt választotta. Íme hát az elképesztően egyszerű brownie receptje, amit kezdő házitündérek is bátran kipróbálhatnak...lehetetlen elrontani...és őrülten csokis :)

HOZZÁVALÓK:

• 2 dl víz
• 4 evőkanál kakaópor
• 22 dkg sütőmargarin (RAMA)
• 25 dkg finomliszt
• 20 dkg kristálycukor
• 1 evőkanál szódabikarbóna
• 1 dl natúr joghurt
• 1 csomag vaníliáscukor
• 2 tojás

A vizet egy kisebb lábasba öntöm, és hozzáadom a margarint és a kakaót. Kevergetve felforralom, majd lehúzom a tűzről.

A lisztet a cukorral és a szódabikarbónával összeforgatom, majd apránként a kakaós keverékhez keverem. Ezután kerül bele a joghurt, a tojás és a vaníliás cukor.

Egy kb. 30*25 cm-es tepsit kivajazok, kilisztezek, és beleöntöm a tésztát. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy jól megsült e, majd egy tálcára borítom hűlni.

Közben elkészítem a tetejére kerülő csokis öntetet.

HOZZÁVALÓK:

• maroknyi durvára vágott mogyoró
• 1 csomag vaníliáscukor
• 12 dkg porcukor
• 6 evőkanál natúr joghurt
• 4 evőkanál kakaópor
• 12 dkg margarin (RAMA)

A hozzávalókat a mogyoró kivételével egy tálba teszem, és összemelegítem. Addig melegítem, amíg minden hozzávaló szépen összeolvad, ekkor kerül bele a mogyoró. Átforgatom, majd leveszem a tűzről, és egyenletesen a kisült, még langyos tészta tetejére öntöm.

Pár jótanács. Elég sok lesz az öntet, ezért mindeképp használjunk tálcát, amire nem gond ha lecsurog kissé. Nem köt meg teljesen mint a csokoládéból készült bevonó, de pont így finom.

A legeslegfinomabb, ha vanília fagylalttal tálaljuk, aminek könnyed hűvössége remek ellentétet képez a brownie csokisságával. Isteni finomság, ami még másnapra is friss és lágy marad...ha addig el nem fogy ;)

Jó étvágyat hozzá!

A hosszú téli punnyadás után nagy elhatározásra jutottunk, egyszerűen muszáj kimozdulnunk, és muszáj valami színt vinni a hétvégékbe, ha már a hétköznapok annyira szürkék. És mégis, mit tudna tenni egy fiatal, rengeteget dolgozó, ám annál kevesebbet kereső házaspár, hogy a világból ne csak a koszos rohanó nagyvárost lássa, amiről egyből a munka jut eszébe? IRÁNY A TERMÉSZET! A blog célja, hogy kedvet adjunk a kiránduláshoz, illetve hogy megörökítsük magunknak a sétáinkat. Reméljük a túraleírások segítenek majd ötleteket nyerni, illetve előre felkészülni, hogy milyen terep, milyen körülmények várnak a kirándulni vágyókra.

A blognak még egy témája lesz, az én másik hobbim, a sütés...de erről majd később...

Persze a tél hosszú volt, és az ember ilyenkor még a busz után futástól is egyből lihegni kezd, így aztán indításképpen egy könnyű kis túrát választottunk a Budai-hegyekben.

2010. április 24.: NORMAFA - BUDAÖRS

A Moszkva térről a 90-es busszal felmentünk a Normafához és útra keltünk. Lesétáltunk a Konkoly Thege Miklós úton az MTA Kutatóintézet, Csillebérc és a KFKI mellett. A terepet nem ismertük, így kicsit kellemetlen meglepetés volt, hogy az út mellett nem vezetett járda. Így kénytelenek voltunk az úton sétálni. Szerencsére a forgalom nagyon kicsi volt, de legközelebb, ha erre járunk, biztosan végigmegyünk a 90-es busszal a végállomásig.

A buszvégállomástól kellemesebbé vált a kirándulás, a P+ So jelzésen indultunk el, a séta végig sima, jól járható terepen vezetett, akár kisgyerekekkel is nyugodtan bevállalható az útvonal. Hamarosan becsatlakozik a sima piros jelzés, innen a P+ megszűnik, és P So jelzés mentén sétálhatunk tovább. Az út végig enyhén lejtős.

A P jelzés után a P+ jelzésen csodás kilátóhelyre jutunk. A vitorlázó emlékműnél kiérünk az erdőből, és a jellegzetes budaörsi "kopasz" hegyekről fantasztikus kilátás nyílik elénk. A hegytető ideális a piknikezéshez, gyerekeknek rengeteg a hely szaladgálni, és a kilátás egyszerűen megunhatatlan, órákig el lehet nézelődni.

Végül egy lejtős útszakaszon lesétálhatunk Budaörsre, ahonnan a 40-es busszal visszatérhetünk Budapestre.

A másik szemszög:

Szép vidékeken járva sem lehet elfeledkezni többi embertársunkról, és arról, hogyan próbálják sokan megakadályozni a csend, a természet és a nyugalom élvezetét. Ezért a másik szemszög majd mindig hozzáteszi azt, ami nem volt tökéletes az adott kirándulás során.

A Normafa-Budaörs szakaszon, rövidsége okán, nem volt komoly hiba, bár azt nem értem, a KFKI dolgozóinak sose jut eszébe gyalog megközelíteni az intézményt? Ettől eltekintve inkább kellemes meglepetések értek az úton, a budaörsi kopasz hegyek nagyon jó állapotban vannak, sehol szemét, semmi se rontja el a csodálatos kilátást, és ez bizony 2010-ben Magyarországon nagy dolog. 

ÖSSZEGZÉS:

Séta hossza: kb. 5-6 km

Útviszonyok: sima, lejtős, jól járható

Nehézség: könnyű

Javaslat: sima sportcipőben, különösebb felszerelés nélkül is kellemes kirándulás, ahogy már fentebb említettem, gyerekeseknek is nyugodt szívvel ajánlhatjuk.