Egy jóbarátunk jóvoltából múlthét szombaton remek kis túrán voltunk. A kiindulópont ezúttal is a lepukkant Moszkva tér volt. Innen a 61-es villamossal mentünk ki a végállomásáig, Hűvösvölgybe. A környezet már a villamosról nézve is csodaszép.
A végállomástól a Hűvösvölgyi úton átkelve elindultunk fel a hegyre a sárga jelzésen. A nagy melegben az erdőbe belépni olyan volt, mint amikor az ember egy hűvös, légkondis szobába lép be. Az út felfelé a hegyre már az elejétől csodaszép. Az esők miatt rengeteg volt a szúnyog, úgyhogy egyből előkerült a rovarriasztó spray is. A talaj száraz volt, a viharokra ezen a túrán is csak a kidőlt fák emlékeztettek.
Az út meredek volt, majd egyre meredekebb...és még meredekebb :) Kissé kifulladtunk mire a régi határköveket magunk mellett hagyva, nagy lihegve felértünk az Újlaki-hegyre. A pazar kilátás azonban ismét kárpótolt minket minden nehézségért. Egyik irányban a város, a Duna, a hidak, a másik irányban padig a Hármashatárhegyi repülőtér. Meleg volt, de odafent csak úgy süvített a szél. Mivel reggeli nélkül indultunk el, itt telepedtünk le megenni a Férjecském által készített isteni szendvicseket, és közben figyeltük a közvetlenül mellőlünk felemelkedő ernyősöket, és a repülőtérről induló vitorlázógépeket. A látvány olyan csodás, hogy órákig elbámészkodna az ember. Kis pihenő után tovább indultunk a sárga jelzésen.
A táj itt kicsit kopárabb volt, a nagy meleg miatt vártuk, hogy mihamarabb beérjünk az erdőbe. A viszonylag egyenes és sima úton rengeteg bringással találkoztunk, miközben a fejünk fölött a vitorlások ringatóztak a szélben. A Virágos-nyeregnél mentünk vissza a sűrű erdőbe, továbbra is a sárga jelzést követve, ami itt egy darabon a kék jelzéssel haladt együtt, majd különvált tőle. Az esőknek köszönhetően jó sűrű volt az aljnövényzet, de ezen a szakaszon nagyon jól, lendületesen lehetett haladni végig a Csúcs-hegy oldalában. A Kötők-padja kellemes kilátóhely Üröm és Solymár felé, itt szusszantunk pár percet, majd mentünk is tovább egészen a Paprikás-patakig.
Ahol a sárga jelzés a patakhoz érkezik, remek kis rét van padokkal. A jó időben sok kisgyerekes család lóbálta a lábát a hűvös, de szép tiszta patakban. Mi tettünk egy kis kitérőt a turista jelzés nélküli földúton a Mátyás-dombon található Solymári várhoz. Érdemes megnézni, szépen rendbentartott, kellemes kis kilátóhely. A Paprikás-patak láthatóan nem sokkal korábban húzódhatott vissza a medrébe, egy-két helyen még az úton csordogált a víz, és volt néhány nagyobb átfolyás, pocsolya.
A vártól visszatértünk a földúton a sárga jelzésre, és folyamatosan az igen kellemes, kiépített, festői kis völgyben haladtunk a patak mentén, át kis hidakon, kitérve a Rózsika forráshoz.
Az erdőből az aszfaltra lépve egyből megütött minket a forróság. A sárga jelzés egyenesen belefut a Hidegkúti útba, ahol felszállhatunk a Solymár felől érkező 64-es buszra, és visszaszáguldhatunk Hűvösvölgybe.
Csodás kis kirándulás volt, egy kis napszúrással, de hazaérve elégedetten dőltünk hátra, és bizony nem volt szükség estimesére az elalváshoz :)
ÖSSZEGZÉS:
Túra hossza: kb. 14-15 km, összesen nagyjából 4 óra alatt tettük meg, a pihenőket is beleszámítva.
Útviszonyok: Az elején Hűvösvölgy felől az Újlaki-hegyig hosszan meredek, a végén erősen meredek, a hozzánk hasonló edzetlen túrázó nagyokat liheg mire felmászik. A túra többi része kellemes, egyenes, a Csúcs-hegy mellett haladva igen jó ütemet diktáltunk.
Nehézség: Közepes. Félnapos túra.
Javaslat: A Paprikás-patak völgye a családosok paradicsoma. Akár Solymár, akár Pesthidegkút felől könnyen elérhető és biztos vagyok benne, hogy minden gyerek imádni fogja. Nagy melegben a legjobb hűsölő hely.
Egy nagy bánatunk van, hogy a fényképezőgépet itthon hagytuk...de ez legalább okot ad rá, hgy nemsoká újra erre vegyük az utunkat. És persze szurkolunk az időjárásnak, hogy rázódjon helyre, mert minél hamarabb szeretnénk túrázgatni a Pilisben is, ahol sajnos most sok a lezárt turistaút. Mielőtt bárki elindulna, érdemes tájékozódni, a Pilisi Parkerdő Zrt honlapján minden információ megtalálható: www.parkerdo.hu
