A hosszú esős időszak után kimerészkedtünk a szabadba. Több túrát is kinéztünk magunknak a Pilisben, de az időjárás miatt nem mertünk nekiindulni. Úgy gondoltuk körülnézünk a kiépítettebb Budai-hegységben. Főként, mert szabit vettünk ki, így hétköznap tudtunk elmenni kirándulni, a hétvégi forgatagban valószínűleg kevésbé lett volna hangulatos a sétánk.
Nem volt nagy túra, így csak pár szót írnék róla, leginkább azért, mert én ezt is egy kötelező elemnek tartom minden budapesti számára. Hihetetlen, hogy a városon belül milyen csodás helyekre lelhet az ember, ha kinyitja a szemét :)
Utunk a Városmajorból indult, ahonnan a fogaskerekűvel felmentünk a végállomásig, a Széchenyihegy állomáshoz. Imádom ezt a romantikus kis időutazást, és persze nem mellékes, hogy a BKV bérlet a járatra érvényes, így egy fillérünkbe se került. A végállomástól a Z jelzésen, a gyermekvasúttal párhuzamosan sétáltunk át a Normafához, majd innen a Ko jelzésen a Libegő végállomásig, ahonnan már csak egy kis hegymászás a P jelzésen, vagy körben a műúton az Erzsébet kilátó. Mesés kilátás, de inkább nem is mondok semmit, beszéljenek helyettem a képek...
A végére pedig egy kis levezető séta a P jelzésen a Budakeszi útra, ahol a turistaút egyből a 22-es busz megállójába érkezik.
Ami pedig a viharok után az erdő állapotát illeti: vannak az turistautakra keresztbedőlt fák nem egy helyen, de kikerülhetőek, átléphetőek, nem akadályozzák a sétát. Egy-két helyen vízátmosással is találkoztunk, de ebben a hőségben valószínűleg napokon belül ezek kiszáradnak. Valószínűleg a Pilis és a Visegrádi-hegység azért rosszabb állapotban van...a következő hétvégén kiderítjük ;)
A másik szemszög:
Budapest szerintem földrajzilag ez egyik legszerencsésebb és leggyönyörűbb város a világon. A budai hegyek, és az onnan elénk táruló látvány leírhatatlan. Csak lakosai ne lennének ennek a városnak... Mármint olyan lakosai, akik úgy gondolják, egy téren tökrészegen fetrengeni nem bűn, hanem állampolgári jog. Most a Moszkva térről beszélek, ami, sajnos, minden a Budai-hegyekbe vezető út kiindulópontja, és egyben a civilizáció szégyenfoltja.
Az Erzsébet kilátó, az maga a csoda. Az épület, a környezet, a kilátás. Tökéletes, és ingyenes, ami manapság döbbenetes. Az aljában büfé, ahol hideg itallal lehet leöblíteni a fáradtságot és hőséget. Ott fenn minden jó. Ott nyoma sincs annak, ami induláskor vágott arcon, és felülről letekintve ez a város gyönyörű, csak visszatérni ne kellene.
Összegzést most nem is írunk, csupán annyit: KÖTELEZŐ SÉTA MINDENKINEK!!!
